Visszaállítás

 Azt a címet akartam adni ennek a bejegyzésnek, hogy "lehetne mindig május". Minden májusban (kivéve a tavalyit) ez az érzésem. Hogy nekem ez nagyon fekszik: az időjárás, az ég színe, a fáradtsági szint - ilyenkor kimennek a tizenkettedikes órák, és hiába van helyette érettségijavítás meg mindenféle egyéb meló, mégiscsak egyszerűbbnek tűnik így az élet. Ráadásul Mici szülinapja is ekkor van; legalább az egyik gyereket sikerült ideális időben a világra hozni. Idén lett tízéves, amit barátnős beautybulival ünnepeltünk. Sokat készült rá, pontos forgatókönyvet írt, és kb. be is tartottuk: amíg gyülekeznek, addig körmöt lakkozunk, utána arcmosás és fátyolmaszk, majd találós kérdések, tánc, smink, torta, kézműveskedés, négercsókevő verseny, és végül a papírbabák felöltöztetése. Nem minden aratott osztatlan siekrt (pl. a papírbabák), de összességében szuper buli volt. Mici ragyogott, és nem csak azért, mert a sminkeléskor Zoé ipari mennyiségű highlighterrel mázolta meg. Másnap Rozó is kapott egy apró bulit, amit feledik születésnapnak kereszteltünk. Három lányt hívtunk rá, akik közül kettő megbetegedett, úgyhogy tényleg minimalista volt. De mivel Lillával szeretik egymást, nem problémáztak a minimalizmuson, hanem boldogan játszottak meg ökörködtek együtt. Máté pedig vasárnap kisegítő szolgálatba ment a gyerekvasúton, saját maga leszervezte, és ugyan az apja vitte fel reggel, de egyedül jött haza. Nem először csinálja, de még mindig nagyon menőnek találom. A szolgálat miatt nem találkozott Mamáékkal és Zsuzsóékkal-Miklósékkal, akik eljöttek megünnepelni Micit. Nem akartam három tortát sütni a hétvégén (a pénteki meg a szombati partira én csináltam a tortát, igaz, bolti piskótából, mert megíbízhatatlan a sütőm), ezért vasárnapra rendeltünk, sőt ebédet is. Hát... A torta kicsi lett, a sültekért pedig egy tízessel többet kértek el, mint amennyit számoltam (nekik volt igazuk, én számoltam el - de azért rosszul esett a dolog). Nem megy ez nekem úgy, mint szeretném, meg ahogy a gyerekkori vendégségekre emlékszem...

Na, de hogy miért visszaállítás a cím. A telefonom miatt. Egy hete nem lehet vele normálisan telefonálni, és a szervizben azt mondták, hogy én vagyok két nap alatt a harmadik, akinek a h* fajta telefonja ezt műveli. Szoftverprobléma, a gyártó az öregecske készülékekre való frissítéseket úgysem végzi el, úgyhogy vagy új készüléket kell venni, vagy megpróbálhatjuk visszaállítani a gyári beállításokat. Na, utóbbiról szó sem lehet, gondoltam, és azzal a svunggal kifordultam a szervizből. Eszembe jutott, hogy Máté tavalyi, nyomógombos készülékébe átrakom a sim-kártyát, de Martina kolléganőm figyelmeztetett, hogy a mobilnet azon nem fog működni. Jó, akkor hozzászokom a jelenlegi, nyögve nyelős telefonáláshoz (sem fogadni, sem elutasítani nem tudom a hívásokat, ha meg én tárcsázok, azt sem tudom letenni, max. megvárom, amíg a másik kinyomja vagy felveszi; és ha sikerül beszélni, meg kell kérnem a másikat, hogy tegye le a telefont, mert nekem nem megy) - de pár napon belül osztálykirándulás, ezzel csak megszívatnám magam. Szóval elgondolkodtam, hogy mégiscsak veszek újat, és megnézegettem a Telekom oldalán a készülékajánlatokat, az újakat meg a "felújítottakat" is. (Tényleg létezik ilyen kategória.) Végül aztán tegnap éjjel rányomtam a "visszaállítás"-ra. Félelmetes élmény: mindent töröltem róla, ami 5 és fél év alatt összegyűlt: képeket, videókat, alkalmazásokat, jegyzeteket. A képek megvannak a google fotókban, a legtöbb jelszót tárolta a google, viszont azt elfelejtettem, hogy jegyzetek is vannak, úgyhogy több évnyi gyerekszáj-történet lett az enyészeté, meg egyéb vicces vagy hasznos gyűjtemények. Ezeket sajnálom. És furcsa az is, hogy a galéria teljesen üres, pedig többezer fénykép és legalább ötven videó is sorakozott ott, Rozó szívesen nézegette őket. És fogalmam sincs, hogy volt-e bármi haszna, mert éjszaka lévén a hívásokat nem tudtam kipróbálni. Ha annak ellenére muszáj lesz új készüléket vennem, hogy órákat elszúrtam a legszükségesebb applikációk visszatelepítésével (nem mindengyik működött azonnal, természetesen...), akkor ordítani fogok.